Honnan jött az ötlet, hogy saját klubot nyiss?

Az egyik edzés elején, amíg várakoztunk Bodó mesterre, többen beszélgettek, hogy ők is akarnak saját klubot nyitni. Én ott álltam fehér övesen, és megszületett bennem is egy döntés, hogy márpedig nekem is lesz saját klubom. A sors iróniája, hogy a jelenlévők közt volt, akit később én vizsgáztattam le zöld övre.

Mikor indultak az edzések a saját klubodban?

Az első edzést 1998. február 26-án, mesterem engedélyével tartottam meg Keszegfalván. Körülbelül húszan jöttek el, majd feltornáztuk a létszámot 40 főre, aminek a fele gyerek volt.

Hogy zajlottak a vizsgák? – ugyanis, ha jól tudom te nem vizsgáztathattál.

Igen, így van. Mesterem, Bodó Zoltán vizsgáztatott. Együtt vizsgáztam a tanítványaimmal, ők 10. kyu-ra, én pedig 5. kyu-ra (második sárga övre). És ez így ment jó darabig, amíg el nem értem az 1. dan övfokozatot, ami 2002-ben Pécsett, a nemzetközi edzőtáborban sikerült.

Mit jelentett számodra a fekete öv (1. dan) megszerzése?

Hát ez minden karatéka álma, aki elkezd karatézni, úgy gondolom. Bennem soha nem merült fel kérdésként, hogy fekete öves leszek. Inkább csak idő kérdése volt. Ekkor már két helyen tartottam edzéseket, és Shihan Furkó Kálmán azt mondta, most már külön ország vagytok (mármint Szlovákia), te is vizsgáztathatsz. Ugyanis tagja lettünk az Európai Karateszervezetnek és a Világszervezetnek is. Ezután így is lett, viszont a vizsgára mindig meghívtam mesteremet, Bodó Zoltánt.

Ha jól tudom ekkor indult az ekecsi klub is?!

Igen, 2002. június 1-jén, szombaton tartottunk egy bemutatót gyereknap alkalmából Ekecsen, és rögtön felkértek bennünket, hogy tartsunk edzéseket. Következő héten el is indult a klub, és azóta is folyamatosan működik.

Hogy érted el a területi vezető, azaz a Branch-Chief-rangot?

A 2005-ös nemzetközi edzőtáborban sikerült levizsgáznom a 2. dan övfokozatra. Ez az év három okból is különös volt. Megkaptam a Branch-Chief-rangot, amit a Shihan javasolt. A nagyobbik fiam, Ádám elkezdett karatézni 4,5 évesen (jelenleg 1. danos). És első alkalommal hívtam meg Szlovákiába Shihan Stefanovics Józsefet (akkor még Senseit) oktatni. Egy életre szóló barátság vette kezdetét, és rátaláltam a másik mesteremre is, akitől szintén rengeteget tanultam (tanulok).

A második, mert a klub létszáma elérte a 100 főt, és ezzel megadatott, hogy megéljek a hobbimból, amibe olyan sok időt és energiát fektettem, 18 évet. És ekkor szeptemberben nyitottuk meg a dunaszerdahelyi klubot, ami azóta is működik, és sok tagja van folyamatosan.

Hogy teltek az ezt következő évek?

Ezután nagyon aktív időszak következett. Hétközben napi két-három edzést tartottam különböző helyszíneken, hétvégén pedig versenyen voltunk, versenyt szerveztünk, edzőtáborban vagy továbbképzésen voltunk. Rengeteget mentünk, tanultunk, képeztük magunkat a klub edzőivel együtt. A 2013-as utánpótlás Európa-bajnokságon a romániai Nagyváradon Bajcsi Adrián 2. helyen végzett az ifi kategóriában, Hupian Krisztina pedig a 3. helyen az U22-es kategóriában. Ezzel megtört a jég, és új lehetőséget nyitott az elkövetkező generáció számára. Ezt követte Kovács Kata Zsófia: 2015-ban az U16-os kategóriában a 2. helyen végzett. Épp a közelmúltban tartottuk az V. emlékversenyét, mert Zsófi sajnos 2016-ban elment közülünk. Emlékét örökké őrizzük. Közben 2016-ban sikeres vizsgát tett Hupian Krisztina 1. danra, így ő lett az első fekete öves tanítványom.

Szólnál néhány szót a sikeres Dan vizsgákról?

A VI. súlycsoportos világbajnokságra, amit 2017-ben Kazahsztánban, Asztanában rendeztek, sikerült mesteremmel, Bodó Zoltánnal, és klubtársammal, barátommal, Wágner Vilmossal felkészülni a 4. dan övfokozatra. A sors iróniája, hogy a másik mesteremmel, Stefivel együtt utaztunk ki, ugyanis ő is vizsgázott 5. danra. A vizsgát mind a négyen sikeresen teljesítettük. Ezzel úgy gondolom, egy új fejezet kezdődött mindannyiunk életében.

Két éremmel is gazdagodtatok az Európa-bajnokságon…

A Wroclawi utánpótlás Európa-bajnokságon Cserepes Zoltán a 2. helyen végzett, és Hupian Kristína a nemzetközi táborban külön dicsérettel megszerezte a 2. dan övfokozatot. Majd a 2019-es utánpótlás Európa-bajnokságon Ádám fiam is fel tudott állni a dobogó 3. fokára, megszerezve ezzel a klub 6. Európa-bajnoki érmét.

Hogy hatott a klubra a COVID járvány?

A 2020-as év érdekesen alakult, ugyanis ami jött a COVID címszó alatt, arra senki sem számított. De ezt is megoldottuk, mint minden mást az előző években! Átálltunk online oktatásra. Eleinte, az első három hónapban furcsa volt. Viszont, amikor másodszor zártak be bennünket, már profin csináltuk. Ha ez nincs, akkor lehet a klub is megszűnt volna, így viszont meg tudtuk tartani a tagság 80%-át.

Ha jól tudom COVID járvány ellenére sikeresen fel tudtatok készülni a Dan vizsgákra…

A 2021-es év volt a csúcs a klub életében. Sajnos, ezt megelőzte egy váratlan esemény, Shihan Furkó Kálmán 8. danos mester temetése, amin részt vettek a klub edzői. Majd innét együtt mentünk a nemzetközi edzőtáborba, Mártaházára, ahol többen is vizsgáztak fekete övre. Mindenkinek sikerült előrébb lépnie egy övfokozatot: Cserepes Zoltán 1. kyu (utolsó tanuló fokozat), Markovics Ádám 1. dan, Trenčík Nikolas 1. dan és Hupian Krisztina 3. danra tett sikeres övvizsgát. Ez új lendületet adott a klubnak.

Hogy zajlott az idei év?

A 2022-es évben lassan visszaállt a régi rend, és elkezdtem készülni az 5. danos övvizsgámra. Igaz, ezt tettem már előtte is, ugyanis hét éve minden reggel egy órát (a koronavírus alatt kettő-hármat) gyakoroltam, s végrehajtom a testébresztő programomat, amit Sensei Fris Ferenctől tanultam, és gyakorlom a mai napig a kata edzéssel együtt. Ugyanis így értettem meg, hogy a karate miért életforma. A karate szeretete az élet szeretete – csak erősödött bennem az elmúlt években, és ez nem lesz másképp az elkövetkező harmincban sem.

EGYSÉG – ERŐ – KITARTÁS a klubunk szlogenje, ez a három szó elmond mindent. EGYSÉGben lenni az éggel – ez a legfontosabb, és harmóniában a környezetünkkel, a megnyilvánult és a nem megnyilvánult világgal. ERŐ, hogy legyen erőnk szembe nézni a nehézségekkel, KITARTÁS, hogy ne adjuk fel akkor sem, amikor mindenki más már feladná.

Sok mester volt az utadon az alatt a 30 év alatt?

Igen. A teljesség igénye nélkül köszönöm szépen mindenkinek, akik az elmúlt 30 évben részese volt az utamnak: elsősorban örök mesteremnek, akinél a Kyokushint, az utamat kezdtem, Bodó Zoltánnak akivel a mai napig kiváló a kapcsolatunk. Majd barátomnak, mesteremnek Stefanovics Józsefnek, aki egy új korszakot indított el a klub életében 2007-től. Barátomnak, Búzás Gábornak, akivel együtt utaztunk és vizsgáztunk Lengyelországban. Shihan Furkó Kálmánnak, aki támogatott az utamon (Isten nyugtassa), és Fris Ferencnek, akitől az utóbbi időben a legtöbbet tanultam.

Köszönet még barátoknak, mestereknek, akiktől szintén sokat tanultam: Csizmadia Zsoltnak, Bogdán Olivérnek, Schwarcz Róbertnek, Polacsek Zoltánnak, Váczi Zoltánnak, Tóth Tibornak, Bence Tóninak, Szilágyi Istvánnak, Agócs Tibornak, Kálóczi Józsefnek, Harris Wallmennek, Marius Ilasnak, Valeri Dimitrovnak, Shinichi Sotodaténak, és Kassai Lajosnak – tényleg a teljesség igénye nélkül.

Köszönöm a klub edzőinek Hupian Kristínának (aki a legtöbb munkát végzi), Markovics Ádámnak, és Trenčík Nikolasnak, Cserepes Zoltánnak, Vígh Larának kitartó munkájukat, és volt edzőknek Szabó Bálintnak, Bíró Mihálynak, Bíró Balázsnak, Kocsis Lászlónak, Bödők Lórántnak, Csente Zsoltnak.